Hát remek! Odáig jutottunk.hogy már a VIP vendégek személyes szórakoztatása is a besztott munkakörébe tartozik? Kíváncsi lennék, hogy túlóra díjat megállapított e a kedves "főnök úr" a szolgáltatásokért. Már úgy értem, hogy a munkaszerződésben lefektetett, írásbeli megállapodást, csakhogy a leendő új koléga mindjárt tisztában legyen a feladataival......

Nem baj, ha nem vállalja a (teljesen érthető okoknál fogva) a kedves kolléga a "rendelkezésre álló munkhelyi örömlány" szerepét, hisz annyi a munkanélküli ma Magyaroszágon, hogy biztosan akad a helyére másik három is azonnal....Hát ez a szégyen, hogy ma egymunkáltató ilyeneket is megengedhet magának..

Apropó! Munkáltató! Iszonyatos mennyiségű álláshirdetés van az írott médiában, és az Interneten is. A munkanélküliek számát figyelembe véve, meg a meghirdetett, szabad állásokat, - tulajdonképpen nem is értem, miért van munkanélküliség? AKár minden álláskeresőre két ajánlat is juthatna. Persze tudom, hogy a kvalitások és munkakörök nem egyenlőek, de mégis. Ebben az álláskínálat dömpingben csak azt látom, hogy egyik ajánlat sem nekem szól. Hiába pályázok akármelyikre, valahogy sosem én kapom a munkát.

De türelemes vagyok, mert egyszer eljön az én időm is! Remélhetőleg. Csak megérjem azt a napot! És ne vigyék el a házam adósság fejében, mert jövedelem híján, lassan nem lesz miből fizetni a rezsiköltséget, de ez még a kisebbik baj, mert egyszercsak majd kenyér sem kerül az asztalra. Még nem tartunk itt, - de nyilván  vannak akik már igen (!) - csak a napi események tükrében előre gondolok.

Tényleg! Mi lesz akkor? Jön majd valaki és "csodát tesz"? Mondjuk a Josi barát, vagy Mónika? Persze nyilván, ha írnék nekik. Ezen elgondolkodom majd, mert ma már a "szennyes kiteregetéséből" is igen jól meg lehet élni, ahogy látom. Csak nem tudom, hogy vajon az "én szimpla kis szennyesemre" ki lenne kiváncsi? Szó mi szó, nem vagyok egy "kelemenannácska", vagy egy "tüncike". Igaz nem is szeretnék egyik sem lenni, de nekem azt ő szennysük legalább annyira érdektelen, mint az enyém lenne másoknak. 

Maradok tehát az álláskeresésnél. Ma úgyis kábé minden 3. ember azt teszi. Bújja az álláshirdetéseket. Ja! Majdnem elfelejtetttem! Azért néha nekem is "bejön" 1-1, szóval egy interjúra hívtak nemrégiben. Azért elég vastag bőr van bizonyos cégeknél a vezetők arcán...Nos. Úgy kezdődött, hogy fix időpontra hívtak. Oké. Már a kapuban voltam felkészülve az interjúra, amikor megszólalt a mobilom és értesítettek, hogy a "főnök úr" nem ér rá. tegyük át másik időpontra. Megjegyzem ha 5 perccel később hívnak, akkor már úton vagyok....Jó, tegyük át. Nagy nehezen találtunk másik időpontot.

Ismét felkészültem és el is indultam. Időben, számítva a nagy reggeli forgalomra. Így is jó másfél óra alatt értem oda. De hajszál pontosan. Emeletre fel, titkárnő fogadott, s közölte hogy a "főnök úr" késni fog, mert nagy a forgalom. Hát igen, nagy. Én is tapasztaltam, mégis odaértem. Vajon miért nem idnult el előbb, a kedves főnök úr??? Szumma szummárum jó félórát késett..... Nem tudom ha én késtem volna hasonló indokkal, vajon mit szólt volna?

Mindegy megvártam. Egy tárgyalóba írányított bennünket a titkárnő - jelen volt a "nagyfőnök" - tolldísz nélkül', a "kisfőnök", és a "még kisebb főnöknő", és én. A motivációs levelemből már tudták, hogy dolgztam a felajánlott munkakörben sőt mi több ugyanennél a cégnél évekkel ezelőtt, csak akkor mág más volt a neve. Ettől függetlenül, elsorolták ismét, hogy mi lenne a feladat. Mindezt már tudtam, igazán a juttatások érdekeltek. Amikot ehhez a témához ért a "nagyfőnök" gyorsan elhadarta, hogy bár én az eddigi munkaviszonyom és végzettségem alapján kb. törvény szerint kábá 200 ezer forint fizetésre lennék jogosult, de ŐK, a felsorolt feladatok elvégzéséért 61. azaz hatvanegyezere forint nettó fizetést ajánalnak, valamint egyéb juttatásként a caetéria rendszerben működő, üdülési jegy, esetleg bérlet hozzájárulást és egyszeri (évente) ruhapénzt, aminek az összegét meg sem jegyeztem, mert eléggé flusztrált, hogy mint az úttörők, nyakkendővel a nyakamban (piros) és fehér blúzban üljek egész nap egy zsúfolt ügyfélfogadóban.

A cafetériás jegyeket meg épp most akarják megadóztatni, ezért nyilván csökken a dolgozónak adott mennyisége. Mindehhez még reggel fél 5-kor kellett volna kelnem, hogy fél 8-ra beérjek, de ez sem lett volna baj, ha normális fizetést ajánalank. De nem!. Hétfőn hosszíltott munkarend, este 6-ig. Majd heti 2 x munkaidő után kötelező ECDL tanfolyam mindenkinek. Hab a tortán, hogy mindenkinek kötelező a pénztárban a befizetéseket is kezelni, milliós forgalmú pénzbefizetésekkel. Ha elszámolom magam........ na és????? Levonják  a fizetésemből, abból, a 61.000 nettóból. Épp volt egy új koléganő aki elkövette az elszámolás hibáját, és keményen vonták is tőle részletekben! Ami még megdobta a dolgot, az az, hogy szigorú számadású nyomtatványkezelés is tartozott a munkakörhöz. Szóval felelősség, felelősség hátán, hatvanegyezer nettóért.  

Gondolkodási időt kértem, miközben a "nagyfőnök" unott képére pillantotam, majd lementem a konkrét munkahelyet megnézni. Kábé 30 ember szorongott már az ügyfélfogadóban, pedig akkor nyitottak.....A légkondi nem működött de azt mondták, hogy ha nagyon meleg van, nem is engedik bekapcsolni, mert sokat fogyaszt és spórolni kell. Igaz is! Télen sokkal jöbb bekapcsolni nem??? És olyan elegáns az, amikor egy nő hófehér blúzban és a nyakára tekert piros nyakkendővel izzad bele az ügyfél arcába....

Mondanom sem kell, hogy már akkor eldöntöttem, hogy nem megyek oda akor sem, ha felajánlják, amikor megtudtam, hogy a főnök úr mennyit fog késni a megbeszélésről.

MÁsnap felhívtam a titkárnőt, hogy köszönöm, de nem kérem, és lehetőséget adok a többi 38 páylázónak, hogy elnyerje ezt a munkát. Én voltam a 39. pályázó.

A második interjúm is igen érdekes volt. Az Interneten lévő álláshirdetésemre elég sokan megkeresnek, persze többnyire kamu ajánlatokkal, de ez komolynak látszott. Az egyik szzínház képviseletében írt egy hölgy, hogy szeretem e a színházat, és dolgoznék e ott a szervezési osztály munkatársaként. Már elsőre tetszett a dolog, - váltottunk pár levelet és elküldtem az önéletrajzom. Válaszként megkérdezte a hölgy, mikor lenne kedvem személyesen is beszélni vele. Mondtam bármikor. Ígí be is mentem a színházba 3 nap múlva a megbeszélt időre.

Szimpatikus volt a környezet, a kollégák, és persze az ajánlatot tévő hölgy is, aki a főnököm lett volna. Fel is vitt azonnal bemutatni a gazdasági igazgatónőhöz pár percre. Amíg ott ültünk, benyiott a színház igazgatója is és miután bemutattak neki, hogy ki vagyok és mit keresek ott, azt mondta, "jöjjön hozzánk dolgozni!", majd mosolyogva kiment. Mondtam magamban oké, ha a pénzügyi ajánlat is olyan lesz, ami elfogadható.

A gazdasági vezető azt mondta, hogy 2 nap múlva kapok egy konkrét ajánlatot majd.Az állás csak augusztustól lett volna aktuális, de nem baj! A lényeg, hogy biztos! Beszélgettünk még elég sokáig a hölggyel és aztán elbúcsúztam azzal, hogy várom az ajánlatot. Közben Ő ellátott mindenféle szóróanyaggal, amikkel már lehetett volna dolgozni, levélpapírral .....stb. Sőt! Azt mondta, hogy leadja az adataimat a nyomdába, és máris csináltat nekem névjegyet. Ez kicsit meglepett, hisz még nem dőlt el, hogy megyek-e. De gondoltam Ő biztosan jobban tudja!.

Nos. Vártam az ajánlatra, ami csak nem akart megérkezni. Hetente rákérdeztem e-mailben és mindig volt valami kifogás, hogy miért nem. Aztán egy hosszabb levélben ecseteltem a csalódottságomat és a véleményem az egészről. Mire is jött egy válasz amiből megtudtam hogy még nagyon sokan jelentkeztek erre a pozícióra, hisz az állás meg volt hirdetve!!! Amit eddig egy szóval sem közölt velem ez a kedves hölgy. Pedig Ő adta fel a hirdetést. Szóval egészen kellemetlenné vált már az érdeklődésem, éreztem a "pikírt" válaszokon.

Mire végül is, majdhogynem sértődötten azt írta, hogy ha kapok ajánlatott máshonnan, ami számomra elfogadható, akkor ne várjak rájuk, fogadjam el. Mondtam oké.
És ez volt az a pillanat, amikor számomra teljesen komolytalanná és érdektelenné vált az addig oly csábító megkeresés. De kutya legyek, ha értem!!! Miért is keresett meg engem ez a kedves ......?????? Fogalmam sincs, asszem a kutyák létszámát fogom ezért gyarapítani....

Utóirat: Vagy egy hete kaptam egy levelet, amiben hivatalosan közölte az engem megkereső hölgy, hogy a színház döntött az állásról, és egymásik színházból átvettek egy kolléganőt erre a munkára, aki már gyakorlott ebben, és a kölcsönös szimpátia jegyében, ha hall valami lehetőséget ami nekem való - szerinte! - akkor szólni fog!!!. Na mostmár egészen biztosan kutya leszek!......Vau-vau!!....