Igen! Kár azon filózni, hogy miről is kellene először írni, mert tulajdonképpen a "téma az utcán hever". Talán inkább a bőség zavara jellemző, semmint a témakeresés. Elsősorban mindig is a lehetőségek érdekeltek mindenféle területen. Kinek, mikor, és milyen lehetőség adódik...
Milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy egyetemista fiatalnak? Kezdjük mindjárt a lakáskérdéssel, ha sikeresen diplomázik. 25-30 éves korában már mindenki fejében megfordul a családalapítás gondolata, de ma már leginkább, csak 30 és 40 év körül. Kitolódott a határ, mert fel kell építeni a karrierüket, már ha lehetséges számukra itt karriert építeni. Egyre kevesebb munkahely kínál lehetőséget a fiatal pályakezdőknek - de még kevesebb a 40 éven felüli korosztálynak. Nem is tudom, jelen pillanatban a legjobb óvódásnak és kamasznak lenni - mert nekik még problémamentes az életük. Már a nyugdíjasok sem élvezhetik a gondtalan és jól megérdemelt pihenésüket, mert "Demoklész kardja" a fejük felett a nyugdíjakat illetően.
Elképzelésem sincs, hogy az elkövetkezendő években hová, merre visz az út...Lerágott csontként beszélhetünk a hitel lehetőségek befagyasztásáról is, ami végül is nem a legjobb megoldás, de legalább egy lehetőség az életkörülmények megteremtéséhez. Már amennyiben van mögöttünk egy munkahely és tudjuk a részleteket fizetni..De mi van, ha nincs? Megoldható e az "anyagilag beszorult" családok élete segélyekkel? Nem. Annyi segély a világon nics, amennyi ahhoz kellene, hogy az eladósodottak helyzetét megoldja.
Tulajdonképpen nem (csak) az afrikai éhezőknek kellene gyűjtenünk, hanem a saját házunk táján is jól jönne egy kis segítség. Igazán divatba jöhetne az adakozás- persze nem magányszemélyek megsegítésésre gondolok, hanem a köz javára ott, ahol erre nagyon nagy szükség lenne. Sok helyen megszűntek az óvódák, iskolákat vontak össze, mert egyszerűen a fenntartási költségeket nem tudják viselni. Tudom, vannak már jó példák erre vonatkozóan is - jótékonysági műsorok, alapítványok, rendezvények, de ez még mindig kevés. Hozzám (is) becsöngetett a minap egy alapítvány képviselője ( Hogy valóban az volt-e az más kérdés!), és pénzt kért egy beteg kisgyerek műtétjéhez. Ez elég hatásos és főleg a nőket elég érzékenyen érintő, pénztárcamegnyitó indok.. De vajon így kell-e? Mivel pont nem abban a helyzetben vagyok, hogy bárkinek is adakozhassak, visszakérdeztem: Nekem vajon ki fog segíteni? Ha munkanélküli vagyok, - nem regisztrált -
mert válallkozóként nem kaphatok munkanélküli segélyt, akkor kit érdekel, hogy én miből fogom feladni a villany, a gáz, a telefon és egyéb számláimat. Gyanítom nem vagyok egyedül ezzel. És mégsem mehetek el "Koldulni". Vagyis elmehetnék, de nyilván nem megyek. Sanos nem azzal a "vastag bőrrel születtem, amivel a krokodilok, vagy egy rinocérosz. Szívem szerint egy lepusztult, nullára leírt hajléktalannal is lehetne mit kezdeni, vissza lehetne vezetni őket a társadalomba - ha nagyon akarnánk. Csak valami fogóddzó kellen nekik. Az ember saját nyomorúsága kapcsán sokmindenre gondol, - mondjuk vígaszképpen, hogy na vannak nálam rosszabb helyzetben lévők is, de ettől még nem lesz jobb.
Igenis hónapok óta tapasztalom, hogy a lehetőségek "tárháza" mennyire leszűkült. Mindenféle tekintetben. A nagykapukat bezárták, a kiskapukon meg jattot kell adni, ha be akarsz jutni rajta. Annyit hallom ma, hogy az úniós lehetőségeket maximálisan ki kell használni. De hogy érinthet ez engem. Kérdezném: NEKEM MILYEN LEHETŐSÉGEIM VANNAK??...... tessék mondani!!Mondjuk 40 éven felül. A különféle pályázatokon nyert pénzekből éééééééén, mit kapok? Bontsuk le személyre szólóan! Gondoltatok már erre? Ááá kit érdekel? Csak a lózungok mennek napont az írott és elektrónikus médiákban. Hergelik az embereket. Leginkább, ma ez lett a divat.
Milyen jó pl. hogy erról is essék szó, a TV" Sztár-Pár műsorát nézni azoknak,( vagy említhetném a földig ellaposodott vacsoracsatát is) akiknek még kenyérre is alig jut...Igazán szép nyeremények vannak! Sztároknak!. Szegények, igazán sajnálom őket, hogy még nincs egy oldtimer a birtokukban vagy egy gyémánt nyakék esetleg a horribilis gázsijuk mellé egy aktatáska "zsebpénz". Tisztára belterjes már a műszorszerkesztés. Mindig, mindenhol ugyanazok az unalmas elcséplet sztárok az unalmas sztorijaikkal és 'fantasztikus' életükkel. Pont azon gondolkodtam, hogy milyen meglepetés lenne vajon (mondjuk az elkényeztetett sztárjainknak), ha pl. nem arról számolna be bulvársajtó, hogy az xy. modell versace estélyiben jelent meg a mittudomén milyen partin, hanem arról, hogy a Gizi néni vett egy új fekete kardigánt magának. Jó ez egy kicsit necces, de pont erről beszélek, a lehtőségekről. Nagyn sokan vannak, nyugodtan mondhatom azt, hogy vagyunk, akik teljesen ki vannak zárva mindenféle lehetőségekből. És nyilván olyanokból, amikből komoly haszon származhatna, viszonylag egyszerű módon..
De Magyarország, mégiscsak a lehetőségek hazája nem? Hát akkor?
Boldog(?) Anyák napját!
